Az egyik kereskedő, egy pillantásra felismeri a  belépési jelet, beugrik a piacra, anélkül, hogy kereskedési tervet csinálna, és ennek ellenére jó a pozíció mérete, és helyesen helyezi el a stopot. A másik kereskedő viszont agyal, jó-e a belépő vagy megfelelő-e stoptáv és pozíció méret választása. Ha viszont átlépi a tudatos elemzést és belép a piacra, nagy valószínűséggel elhibázza a döntést.

A különbség a két kereskedő között a rutin. Ahhoz, hogy optimalizálni tudjuk a döntéshozatali mechanizmusunkat, ahhoz meg kell értenünk, hogy mi a különbség a lassú és a gyors döntés folyamata között.

Ha megkérdem, mit látsz a képen, azonnal tudod a választ.

ütés

ütést, férfi kezet, piros kemény felületet, haragot is esetleg….és, ha azt kérdezem mennyi

132×23=?

Ha csak nem vagy fejszámoló zseni, akkor kapásból nem tudod a választ, igaz? Ha azt mondanám az eredmény 72 vagy 8.123.555, azonnal tudnád, hogy nem igaz, de ettől még nem tudnád, mi a valódi eredmény.

Kétféle rendszerünk van a döntéshozásban:

I.) Automatikus rendszer: kevés erőfeszítést igényel, és a hozzákapcsolodó tevékenységhez nem szükséges tudatos kontroll.

II.)  Erőfeszítést igénylő rendszer: a matematikai példa esetében a mentális tevékenység és a fizikai tevékenység tudatos kontrollt igényel.

Mit csinál a második rendszer, amikor meglátjuk a 132×32 „képet”?

Felismerés és beazonosítás => szorzás

A képlet látvány előhívja a megoldás programját  ( hogyan kell megoldani).
Majd elővesszük a papírt és ceruzát vagy beütjük a számológépbe.

Amikor önmagunkról gondolkodunk, akkor a második rendszer szerint a mérlegelő énnel azonosulunk. Átgondolt döntéseink, meggyőződéseink vannak, van egy kialakult énképünk. Amikor cselekszünk, reagálunk az eseményekre, akkor az első rendszer automatizmusa fut le. A legtöbb gondolat, meggyőződés, viselkedési minta, reakció az évek során úgy épül be a döntéseinkbe, hogy észre sem vesszük. Stressz-helyzetben a rögzült minták hívódnak elő.

A második rendszer képes tudatosan megváltoztatni a első rendszert működést. Fókuszálja a figyelmet és tudatos kontrollt gyakorol a reakcióra. Alapesetben tudatosítással, gyakorlással átírhatók, és új rutin ként felülírható a döntéshozatali mechanizmus. De akadnak olyan esetek, amikor az említett átíró módszer nem elég, a racionális döntés, a tudatos kontroll sem működik:

  • lehetséges, vakfolt takarja ki, és akadályozza a döntéshozatal hibájának a felismerését. 
  • akadályt lehet, ha a problémához érzelmek vagy érzések kötődnek, mint például a  félelem, a harag, a szorongás.

Gyakori az az eseménysorozat,  amikor a figyelt instrumentumon meglódul az ár, történik egy  impulzus, bekapcsol a lemaradok érzése  és a kezdő kereskedő elkezd kapkodni.  Ha hiányzik a türelem és a pozíció méretezés rutinja a kapkodás által halmozza a hibákat. A vesztes, negatív élmény könnyen berögzül, majd legközelebb hezitál, közben elmegy az ár abba az irányba, amit gondolt, és megjelenik a lemaradás érzése.

Minél erősebb negatív élmény és érzés kapcsolódik egy döntési helyzethez, annál nehezebb, csak a rutin begyakorlásával feloldani és elérni a félelem mentes kereskedési állapotot. Ha a döntéshozatali helyzetben érzelmi reakciók eltérítenek a megfelelő lépéstől, ha úgy érzed nem jönnek az eredmények, arra is vannak technikák, ezeket adom át a tréningjeimen.

Megoldások:

  •         Gyakorlás – helyesen! ne a rosszat gyakorold, mert az rögzül felejtsd el a „nem baj, majd élesben másképp csinálom mondat” -ot!
  •         Számold ki / rögzítsd a gyakran használt stop távhoz adott tőkéhez tartozó mennyiséget
  •         Kezdetben kereskedj magasabb idősíkon, lassabb instrumentumon
  •         backtest-elj, mintha éles lenne
  •         használj pozíció méretező EA-t
  •         jelöld meg a chartot, nézd vissza a kereskedést utólag, rajzold fel a jelet és írd mellé a logikát …tanítsd a szemed és az agyad
  •         ha az érzelmek visznek rossz irányba vagy úgy érzed vakfoltod van kérj bátran segítséget